A klórozott szénhidrogének és a peszticid származékok biológiai lebontása_dr.OláhJ_RásaG_dr.PrinczP_PrinczD

A klórozott szénhidrogének és a mono- és diklór-fenolok lebontásának egyik útja – aerob viszonyok mellett – az oxidatív de-halogenizáció. Anaerob körülmények között – az energiaszerző reduktív de-halogenizáció során – a szénhidrogénekben egy klór atom helyére hidrogén atom vagy –OH csoport kerül. A reduktív (anaerob) de-klórozást részben, vagy teljesen gátolják más elektron akceptorok, például a szulfátok, a nitrátok, az oxigén és a széndioxid jelenléte. Biológiai bonthatósági vizsgálataink eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy 50 óra tartózkodási idő esetén 300 mgKOI/L kommunális szennyvíz tápanyag-adagolás mellett a monoklór-benzol és az 1,2-diklórbenzol az eleveniszapos rendszerben, mindössze 50 %-os, illetve 20 %-os hatásfokkal bontható. Kis peszticid (dieldrin, az aldrin és a klórdán) koncentrációk (1,5 mg/L alatt) az eleveniszap szubsztrát légzésére gyakorolt mérgező hatás mérsékelt, 3,0 mg/L koncentráció felett azonban – a mérgezés következtében – a lebontási sebesség nagymértékben csökkent. A vizsgált gyomirtó-szerek (dikamba, lasso, acenit, action) aerob körülmények között jól bonthatóak. A 24 órás tartózkodási idő (teljes oxidáció) mellett a vizsgált vegyületek kiindulási 5,0 mg/L-es kiindulási koncentrációja 2,0 mg/L értékre, 30 óra tartózkodási időnél pedig 1,0 mg/L-re csökkent. A vizsgált rovarölő-szerek (signal, mospilan, actra) eleveniszapos iológiai rendszerben jól bonthatóak számítanak (tartózkodási idő 25 óra).