A biodegradáció modellezése a szennyvíztisztításban_BezsenyiA_Nagy-MezeCs_MakóM

A természetes vizek az öntisztulási képességüknek megfelelően tolerálnak bizonyos mértékű szennyezést. A szennyvíztisztítás feladata az, hogy a szennyvíz szennyezőanyagait olyan mértékben távolítsa el, hogy a visszamaradó szennyeződést a természetes befogadó képes legyen eliminálni. Ez a szennyvízkezelési tevékenység korábban – körülbelül a 80’-as évekig – elsősorban a szennyvíz szervesanyag- és lebegőanyag tartalmára irányult, de a környezetvédelmi igények bővülésével a növényi tápanyagokra (nitrogén- és foszforformák) is kiterjedt. A szennyvíztisztító telepek iszapkezelési technológiájának részeként működő rothasztás (anaerob iszapstabilizálás) megfelelő szabad kapacitás esetén alkalmas a főként mezőgazdaságban és élelmiszeriparban képződő nagy szervesanyag-tartalmú, folyékony és darabos hulladékanyagok energetikai célú hasznosítására (biogáz termelés és hasznosítás). Tehát a szennyvíztisztítás hagyományos szerepe mára kibővült. Az anaerob rothasztókkal rendelkező szennyvíztisztító telepek a hulladékkezelés és -gazdálkodás jelentős regionális központjai lehetnek. A szerves hulladék ártalmatlanításnak ez a módja nemcsak környezetkímélő, hanem zöldenergia forrása is. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés stabil üzemeltetése azonban elsődleges cél, amelyet a gazdasági célok nem írhatnak felül, a fogadott szerves hulladékok minősége nem veszélyeztetheti a normál üzemi működést. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. szakembereinek a szerveshulladékok hasznosításával kapcsolatos közel 20 éves tapasztalata alapján mára részletes és alapos vizsgálati protokoll alakult ki, amely a biztonságos hulladékfogadás alapjait teremtette meg. A főként biológiai bonthatósági vizsgálatokra építkező vizsgálati protokollt írjuk le részletesen ezen cikksorozatunkban, amelynek első része a vizsgálatok rendszerét tekinti át és a megértéshez szükséges háttérinformációkat foglalja össze.