A biogáz üzemek P2G és SCWG-HU technológiák alkalmazásával való energetikai fejlesztése_HujberO

A szennyvíziszapok és egyéb nedves biomasszák feldolgozásának klasszikus eszköze a biogáz erőmű. A biogáz erőművek technológiája kiforrott, energetikai hatásfokuk azonban meglehetősen alacsony. A működő biogáz erőművek nagy száma és a biogáz technológiában lévő jelentős üzleti potenciál arra sarkalt bennünket, hogy megfogalmazzuk a biogáz erőművek energetikai és környezetvédelmi szempontú fejlesztésének műszaki lehetőségeit. A biogáz mintegy 40%-os CO2 tartalma, valamint a rothasztott iszapban maradó szerves anyag, melynek mértéke az eredeti szervesanyag mennyiség 50%-a körül van, okozzák az alacsony energetika hatásfokot és a környezetszennyezést. Ha a P2G technológiát a működő biogáz üzemekbe integráljuk, akkor a biogáz mintegy 40%-os széndioxid tartalmának több mint 95%-a metánná alakítható. A szuperkritikus vizes elgázosítás (SCWG) rothasztott iszapok feldolgozására való alkalmazása mintegy megkétszerezheti a biogáz üzemek energiatermelését, valamint megszünteti a rothasztott iszapok elszállításával és lerakásával kapcsolatos költségeket. Az SCWG-HU eljárás végén desztillált vizet kapunk, amelyet a P2G technológia vízbontója hasznosíthat. A kismennyiségű inert szilárd hulladékból kivonhatóak a foszforvegyületek. Bemutatjuk, hogy a P2G és a SCWG-HU technológiák biogáz üzemekbe való integrálása, a mintegy kétszeresre növelhető energiatermelés mellett, jelentősen lecsökkentheti azok CO2 emisszióját, szállítási-, valamint lerakási költségeit és egyben a biogáz üzemeket a körkörös gazdaság mintapéldájává teheti.