Prof. Emerita Dulovics Dezsőné dr.: Vitaindító a fenntartható szanitáció útjainak megtalálása érdekében
Az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Céljai 6. pontjában található a 6.2. számú, a bolygónk szanitációjára vonatkozó SDG. ( A Szerkesztő megjegyzése: Sustainable Development Goals rövidítése), mely a MaSzeSz profilját szorosan érinti.
A szanitáció tág fogalom, több szótári megfelelője között jelen esetben az egészségügyi berendezésekre vonatkozik, mely itt a szennyvíz fogalmi körére terjeszthető ki és az egyesített rendszerű (csapadék és szennyvíz) gyűjtéstől, az elválasztott, vagy többszörösen elválasztott (ECOSAN) szennyvízcsatornázáson (Dulovicsné, 2002) át, a decentralizált szennyvízelhelyezésen, és tároláson (TFH kezelés) túl (Gyuricza et Dulovicsné, 2013), vagy az ürgödrös, vagy akár komposzt vécé megoldáson (www.eautarchie.org/hu) keresztül valósulhat meg.
A Magyar Hidrológiai Társaság 2018.évi gyulai Vándorgyűlése főelőadásokban (Kőrősi, 2018., Szöllősi- Nagy, 2018.), elemezte az ENSZ által megfogalmazott célok kitűzésének szükségességét, és az I. Szekció a részcélok hazai feladatait vizsgálta. A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség szakmai érdeklődési körébe tartozó, és a Hidrológiai Közlöny 2018. évi 4. számában (Kugler, 2018.) és (Dulovics Dné, 2018), ahol a két előadás szerkesztett változata jelent meg. Az utóbbi alapján szükségesnek tartható, az ott megfogalmazottakkal kapcsolatosan annak elemzése, hogy e szakterületen milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, a fenntarthatóság széleskörű figyelembe vétele kapcsán, a szóba jöhető megoldások alkalmazására, és azok vizsgálatára. Ezzel kapcsolatosan szeretném megindítani a hazai figyelemfelkeltést a HÍRCSATORNA 2019. évi. 1. számában azzal, hogy milyen, jelenleg kevéssé ismert és alkalmazott megoldások jöhetnek is szóba annak érdekében, hogy hazánkban az ENSZ 6.2. számú Fenntartási Fejlesztési Céljait biztosítsuk, és széleskörű fórumot teremtsünk arra, hogy Kollégáink a közöltekről véleményüket kifejthessék. Az ugyanis megalapozottnak látszik, hogy paradigmaváltásra van szükség, és ennek megtalálása nem egyszerű feladat, csak közös munkával, egyetértés esetén biztosítható Ehhez pedig megfelelő ismeretekre, megalapozott vizsgálatokra, értékelő hatástanulmányokra, adaptációra stb.-re van szűkség.
A fent hivatkozott gyulai előadásban követendő feladatnak három fő irányt fogalmaztam meg, mint:
• a szennyvíz értékes folyékony- és szárazanyag tartalmának újrafelhasználását, melynek történetéről Juhász Endre (2011) már beszámolt,
• a meglévő, e célt szolgáló hálózatok és tisztítási technológiák új célokat is kielégítő rekonstrukcióját a NO DIG (ne „takarjuk ki”) és NO MI X ( ne „öntsük” össze) elvek alkalmazásával,
• és a 2000 LE- nél kisebb agglomerációk szennyvízkezelésének megoldását, a szürke szennyvíz újra-használatának elfogadtatását és előtérbe helyezését. .
Mindhármat közösen, egymást kielégítve célszerű megvalósítani, és ez újszerű megközelítést, paradigmaváltást kíván.
